Most az amerikai jelzálogpiaci problémákat nézzük meg. 3 részre bontva érdemes vizsgálódni: a "mögöttes", vagy eredeti jelzáloghitelek; az ezek fedezetével kibocsátott értékpapírok (RMBS); és az RMBS-ek fedezetével kibocsátott CDO-k. Utóbbi kettő az értékpapírosítás kategóriája.
A nagy hitelezési veszteségek bekövetkezésével párhuzamosan, azok felmerüléséért sokan az értékpapírosítást okolják. Azt mondják, hogy ezek az ügyletek nagyon bonyolultak, és ráadásul különböző egyéb okok miatt is veszélyesek a befektetőkre nézve. Ezek a vádak részben igazak, de erre csak később térek vissza.
Az egyik első dolog, ami számomra szembe tűnt az az információ hiánya. Próbáltam az interneten rákeresni jelzáloghitelekhez kapcsolódó értékpapírok kereskedési adataira (árfolyam, forgalom), sikertelenül (bár ez lehet, hogy inkább az én ügyetlenségem, végül is szinte akárki vehet ilyen papírokat brókercégen keresztül, valahogy kell, hogy lehessen adatokat szerezni). Volt még egy érdekes dolog az információval. Egyfelől: "Az MNB elemzője kifejtette: a magyar pénz- és tőkepiacon a bankrendszerünknek jelenleg nincs külföldi jelzálogpiaci kitettsége..." (http://hvg.hu/gazdasag/20070824_hitelvalsag_magyar_penzpiac_uSA_jelzalog.aspx, ez egy MNB-s rendezvény volt augusztus végén). Másfelől: az OTP-nek van (saját bevallása szerint?) 17 millió eurónyi ilyen papírja (4.25 milliárd forint, a negyedéves adózott eredmény több mint 30 milliárd), amin "veszteséget nem realizált" (https://www.otpbank.hu/OTP_Portal/file/OTP_20073Q_h_final.pdf, 8. oldal). Ki tudja, hogy kinek miből mennyi van? (Persze lehet, hogy az MNB részéről csak a stabilizáló "jegybanki kommunikációt" láttuk.)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment