A credit crunch 7 - Megint a felelősségről

Az 5. és a 6. bejegyzésben a hitelminősítők és a szabályozók felelősségéről írtam néhány gondolatot (nem emelem ki mindenhol, de a "szabályozó" kategóriába beleértem a felügyeleteket, törvényhozókat, stb.). Röviden összefoglalva: a hitelminősítőket nem tartom vétlennek, de nem az érdekkonfliktussal kapcsolatban vizsgálódnék (bár ez is egy potenciális gócpont), hanem a módszertan környékén; a szabályozókat pedig már szerintem önmagában az felelőssé teszi, ha a minősítők felelősek, de ettől függetlenül is felvetődik a felelősségük - hogy milyen mértékű, ez a kérdés most.

Nézzük a következő rövid felsorolást: Merril Lynch, Standard and Poor's, Citibank, SachsenLB, Northern Rock, IKB, Bear Sterns. Ezen intézmények vezetői lemondtak a credit crunch idején/miatt.

Mondott le szabályozó? Nem, legalábbis nem tudok róla (nekem nem szóltak).

Le kellett volna-e mondania szabályozónak? Nem tudom. A fenti magáncégek vezetői lemondtak, mert felelősnek érezték magukat valami (pl. a bankjuk nagy vesztesége) miatt. Az, hogy szabályozók nem mondtak le, azt mutathatja, hogy nem érzik magukat felelősnek a credit crunch kapcsán. Nézzük, ez jogos-e. Ehhez válasszuk külön a válság által érintett ügyletek finanszírozási és eszközoldalát. A finanszírozási oldalt a kibocsátott értékpapírok (RMBS, CDO) és a hozzájuk kapcsolódó veszteségek jelentik; az eszközoldalt a lazuló hitelezési feltételek, nemfizetések, lakáselvesztések.

Az előbbi oldaláról, ugyanazért, amiért a fenti cégek vezetői lemondtak, a szabályozóktól ugyanez nem elvárható: a cégek vezetőinek saját részvényeseik felé kell "teljesíteniük", ha nem sikerül, ez az ő gondjuk; a szabályozókat közvetlenül valószínűleg nem terheli felelősség egyes cégek nagy veszteségei miatt. Egyedül a minősítők körüli problémák (szabályozás hiánya, ugyanakkor a minősítők beemelése a szabályozásba) merülhetnek itt fel. Viszont ezek - a fentiekből következően (pár bank vesztesége magánügy) - felmerülnek credit crunch nélkül is.

Az "eszközoldalt" illetően más a helyzet. Itt például arról olvasni, hogy Kalifornia banki bizottságában már 2007 tavaszán amiatt aggódtak, hogy gondok vannak a hitelezési sztenderdekkel és növekszenek a késedelmek/nemfizetések. Ekkor már valószínűleg késő volt, de abban sem vagyok biztos, hogy azután nem születtek ugyanilyen ügyletek. Ezen ügyletek összefoglaló kategóriájának neve: "predatory lending", s általában a hitelfelvevők megtévesztésére/becsapására épültek. Menjünk jobban vissza az időben: E. M. Gramlich, FED kormányzó már 2000-ben (!) a predatory lending veszélyére figyelmeztetett, elkülönítve ettől ugyanakkor a subprime lending-et általában, melyet sokan szociálpolitikai megfontolásokból kifejezetten hasznosnak tartanak/tartottak - ld. itt. Egy másik érdekes és tanulságos cikk a The New York Times-tól szintén rámutat, hogy már 2000-ben is voltak aggasztó jelek (éppen Mr. Gramlich volt a vészharangot kongatók egyik zászlóvivője). Ezt a cikket mindenki olvassa el, kedvcsinálónak kiemelek néhány mondatot:

- "Both the Fed and the Bush administration placed a higher priority on promoting “financial innovation” and what President Bush has called the “ownership society”." - a 2000-es évek elején mi volt fontosabb, mint a predatory hitelezéssel kapcsolatos aggasztó jelek.
- "“I was aware that the loosening of mortgage credit terms for subprime borrowers increased financial risk,” Mr. Greenspan wrote in his recent memoir, “The Age of Turbulence: Adventures in a New World.” “But I believed then, as now, that the benefits of broadened home ownership are worth the risk.”" - conflict of interest...? (És ez akkor még egy nagyon barátságos felvetés.)
- "As housing prices soared in what became a speculative bubble, Fed officials took comfort that foreclosure rates on subprime mortgages remained relatively low. But neither the Fed nor any other regulatory agency in Washington examined what might happen if housing prices flattened out or declined." - lehet, hogy - legalább egy évben egyszer - minden lehetőséget végig kell gondolni?
- "But the regulators were also fragmented among an alphabet soup of agencies with splintered and confusing jurisdictions. Perhaps the biggest complication was that many mortgage lenders did not fall under any agency’s authority at all." - talán emiatt nem mondanak le szabályozók/felügyelők: senki sem érzi magát a probléma gazdájának. Talán jogosan - de kinek a felelőssége egy terület szabályozatlanságának a hiánya?
És a legjobb:
- "Because each agency receives its funding from fees paid by the banks or thrifts they regulate, critics have long argued that they often treat the institutions they regulate as constituents to be protected. All of them are wary about stifling new financial services." - ismerős...?

Bár az "eszközoldali" felelősség világos, szabályozási (felügyeleti, stb.) vezetők talán azért nem mondtak le, mert: a, mindenki egy (vagy több) másik szervet tart felelősnek; b, úgy ítélik meg hogy, a problémák nem értek el egy olyan küszöböt, ami a lemondást indokolná (pl. mint egy több milliárdos veszteség egy banknál); c, ha el is érjük ezt a küszöböt, akkor a helyzetet lehet valahogy orvosolni, nem kell lemondani.