Válasz Anonymous-nak (azért így, hogy hivatkozásokat könnyebb legyen betenni)

A hozzászólás elérhető itt.

Kedves Anonymous! A b, pontban igazad van. Nem biztos, hogy a CDO mögött van jelzáloghitel, és az, hogy az OTP azt vallja, hogy ezeken a papírokon nincs vesztesége, valószínűsíti, hogy e papírok mögött nem jelzáloghitel van. De biztosat, legalábbis a hivatkozott negyedéves jelentés alapján, nem tudunk (és gyanítom, hogy CDO-k között az RMBS-alapúak vannak a legnagyobb arányban - igaz, pontos statisztikát nem találtam, csak pl. ezt az elemzést, ami elég szűkös). Egyes intézményeknek (pl. MNB) talán több információjuk lehet, mint amennyit egy "mezei" érdeklődő elérhet, így az MNB tudhatja, hogy nincs a magyar bankoknak subprime kitettsége.
Kicsit provokatívnak is szántam azt a bejegyzést: annyit beszélünk a válságról, és valamennyit arról is, hogy ez hogy érint minket, de nem találtam olyan elemzést, ami ezzel (a credit crunch hatása Magyarországon) foglalkozna. Volt gond a bankközi piacon? Melyik anyabankok vannak leginkább veszélynek kitéve? És ezek leányai itthon? Vagy a válság csak úgy elment mellettünk? Merre halad itthon a hitelezés? Ez utóbbi azért is érdekes, mert a credit crunch-nak csak egyik fele a befektetők nagy vesztesége. A másik fele a hitelezésről szól és arról, hogy pl. sokan elveszíthetik a lakásukat. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az értékpapírosítás "rátett egy lapáttal" a feltételek lazulására, szinte kényszerítve a hitelnyújtókat új és új hitelek nyújtására majd értékpapírosítására. Viszont úgy tűnik, hogy a hitelezési feltételek lazulhatnak értékpapírosítás nélkül is, ld. itt.
A nemzeti bank folyamatosan foglalkozik a hitelezési kockázatokkal (pl. 2007. áprilisi Stabilitási Jelentés, vagy itt) - mik az eredmények, ahogy látom? Az elemzések és stressz-tesztek azt mutatják, hogy a bankrendszer tőkeoldalról nincs veszélyeztetve különböző sokkok által. Ugyanakkor ha jól értettem, az elemzéseket elsősorban mikró/makróváltozókkal végezték, és két dolog mintha kimaradt volna, amik szerintem fontosak. Az egyik, a különböző híteltípusokban rejlő kockázatok. Ha jól emlékszem, a metróaluljáróban is láttam már olyan hirdetéseket, amelyek induláskor alacsonyabb kamatot ígértek a jelzáloghitelre. Lehet, hogy ez még nem általános nálunk; ugyanakkor az értékpapírosított követeléseken keletkező nagy veszteségek egyik okának épp a hitelezési feltételek általános lazulását tartom. Ez ugyanis egyfajta koncentráció: ha egy adott időszakban a nyújtott hitelek jó része hasonló könnyített feltételeket tartalmaz (pl. 2 évig alacsony részlet, ami aztán növekszik), akkor, ahogy a feltételek szigorodnak, korreláció várható a nemfizetések között. Ez lehet, hogy még nem érdekes számunkra, de mondjuk majd 5 év múlva az lehet. Másrészt az elemzésekből hiányzik valamilyen mértékű "endogenitás": ahogy nőnek a nemfizetések és az ingatlanértékesítések, az ingatlanárak csökkennek - ez a helyzet Amerikában, ld. pl. itt. A nemfizetések arányát ez tovább növelheti, s ez a bankokat is rosszul érintheti.

Az a, pont viszont téves: nyilvánvaló, hogy minél jobb minőségű egy papír, annál alacsonyabb kockázatot várunk. A blog 3. és 4. részében - igaz, kicsit hosszasan - leírtam, hogyan minősítik ezeket az ügyleteket: stressz forgatókönyveket alkalmaznak rájuk. Az általad említett EL-t nem az értékpapírokra alkalmazzák, hanem az eszköz- (hitel-, követelés-) portfolióra. Vagyis minél magasabb minősítéshez tartozó stressz-forgatókönyvről van szó, annál magasabb EL-t alkalmaznak, és az adott tranche akkor kaphatja meg a szóban forgó minősítést, ha az adott forgatókönyvben nem válik nemfizetővé. Egy AAA-s eszközoldali EL ezért a legmagasabb lesz a minősítési kategóriák között: egy AAA-s tranche-nek magasabb veszteséget, keményebb sokkokat kell kiállnia.